Fűszeres Eszter blogját "lapozgatva" találtam egy érdekes levest. OK, azt tudtam, hogy a levest lassu tűzön főzzük, de azért a másfél nap kicsit túlzásnak tűnt, de mindenképpen úgy gondoltam, hogy ezt ki kell próbálnom. Egyébként is vágytam már egy jó marhahúslevesre, hát nosza... Találtam is egy remek levesbe való 60 dekás hússzeletet velőscsonttal a közepén. Ez ment a vastagfenekű levesesfazék aljára, aztán dobáltam mellé egy karalábét kockázva, 4 répát egészben, 1 gyökeret (fehérrépát), egy zellerszárat, egy fej vöröshagymát egészben, a héjával együtt a színe miatt. Aztán még 2 babérlevél, szárított chilipaprika, egy nyolcad gyűszűnyi őrölt sáfrány, szemesbors, koriandermag és só is ment bele és az egészet felöntöttem vízzel érzés szerint. (Sacc. 2-3 liter, de ezt később 3-4 óránként kicsit utánapótoltam.) No és akkor indult a móka. Este 6-kor kezdtem, felforraltam az egészet, majd leszabályoztam a főzőlapot minimumra. Ez éppenhogy jó melegen tartotta a levest, mozgásban volt a folyadék, de nem bugyogott, nem forrt. A fazékra fedőt tettem. Ez ilyen szellőzős fedő, van rajta kis nyilás, hogy ne legyen túlnyomás, de sok pára sem tud elszökni. Éjfél körül már puhulni kezdett a hús, kicsit sóztam, kis vizet pótoltam és aludni tértem. Másnap reggelre szépen besötétedett a leves. Ilyesmi élmény lehet egy Tokaji borászatban is, csak ott éveket kell erre várni... tehát ez a leves még gyors is! :)A nap hátralévő része eseménytelenül telt (a leves szempontjából), időnként kevertem rajta, kóstoltam és figyeltem ahogy egyre sötétebb és zamatosabb lesz. A hús már régen levált a csontról, a csont hófehér gyűrűként kopogott a fazék alján, a sokféle íz a levesbe olvadt, majd onnan egyesülve visszadiffundált a hozzávalókba. Este 6-kor befejezettnek ítéltem a levest, kiszedtem a húst és zöldségeket majd átszűrtem a levet. Habár gyönyörű tiszta aranyszinű volt, a húsról lefőttek kis rostok, amiket érdemes leszűrni, hogy még tisztább legyen.
Hezitáltam a grízgaluskán vagy tésztán, de végül cérnametélt lett hozzá. Segített a döntésben, hogy Belgiumban nem lehet grízt kapni, illetve én még nem láttam, és a boltos se tudta miről beszélek, pedig kinéztem a szótárból előtte (griesmeel). (Mondjuk ha van rá szó, akkor biztos lehet is kapni valahol... :)
Elkészült tehát a leves-esszencia és azt kell mondanom, hogy megérte a dolog. Teljesen más minőségi kategória lett, mint a gyors levesek. Nagyon tartalmas, nagyon ízletes, minden korty egy ízorgia. Azt hiszem rá fogok szokni erre a lassú stílusra. Ha lesz rá időm...
