Az ubikat mosás után hosszában bevágom mindkét irányból kb. 2/3-ig, úgy, hogy közben 90 fokot fordítok rajta. Igy jól egyben marad, de mégis meg van vágva. Na ez volt a legbonyásabb része. :)
Aztán üvegbe pakolom amennyi belefér, illetve a szájánál hagyok helyet a kenyérnek. Mondjuk kb. 3 literes üvegem van, ahhoz 1 zsemle elég. A nagyobb üveg praktikusabb, mert többet lehet egyszerre csinálni és nem kell várni a következő adagra, de nincs nagyobb üvegem, ezt is úgy szereztük, hogy megvettük a GB-ben a legnagyobb savanyúságot és gyorsan kiettük belőle a bolti cuccot, ami elég rossz volt... Naszóval belemennek az uborkák közben kaprot rétegesen rakok bele, kb. 2 nagy marékkal aztán az egészet langyos sós vízzel felöntöm (addig sózom, amíg olyan sós lesz, hogy levesnek már rég kiönteném, az a jó!) A végén rányomkodok egy kupac kenyeret és csavaros fedővel lezárom, így nem kell utánaönteni a levet, mert nem párolog. Kiteszem a napra és 3 meleg nap után kész van. Ropogós, finom, olyan amilyennek lennie kell. Bár hozzáteszem, hogy ez nagyban függ az uborkától is. Kígyóuborka például nem jó és általában ezek a vastag, kemény sima héjú uborkák nem túl jók kovászolni. Hamvas, szúrós héjú fürtös uborka az igazi, abból is a közepesek. A túl nagyoknak megpuhul a belseje és nem lesz fincsi ropogós.
(A képen az ablakpárkányon a virágládában nő a saját kapor. Sokszor nem lehet kapni, és ha van is elég drága - egy csokor 2€ körül - ezért inkább vetettem magamnak. Kb. 3 hét alatt megnő... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése