Fűszeres zsömle

Lehet persze kenyér vagy kifli vagy akármi más is belőle, de a zsömle olyan kis helyes és gyorsan meg is sül.

Ez a recept egyik nagy előnye: két óra alatt friss kenyér kerülhet az asztalra. Nézzük gyorsan mi kell hozzá:

• 115 g finomliszt (BL55)
• 115 g kenyérliszt (710 vagy 800)
• 7 g (1 csomag) szárított élesztő 
• 4 g (1 tk) só
• 4 g cukor
• 150 ml langyos víz
• 2 ek olivaolaj

Ez az alap. (Lehet teljesen finomlisztből is, akkor kevesebb víz is elég, de azt úgyis dagasztás közben kell majd jól beállítani.) Ebből már lesz valami kenyérféle, de hogy még jobb állaga és íze legyen én még a következőket adom hozzá:

• 1-2 g aszkorbinsav (C-vitamin, patikában fillérekért kapható por formájában, antioxidáns)
• 3 tk búzasikér (más néven búzahús vagy szejtán. A liszt minőségét javítja, ruganyosabb, nyújthatóbb lesz tőle a tészta)
• 1 kis marék tökmag, lenmag megpirítva, mozsárban szétzúzva. 
• 1 apróra vágott zöldhagyma
• 3-4 szál kapor apróra vágva
• 3-4 szál petrezselyem apróra vágva
• őrölt bors
• kevés fokhagyma ízlés szerint (Ilyen kevés tésztában már fél gerezd is túl hangsúlyos lehet, szóval óvatosan. Ha van fokhagymaporunk, az jobb, mert könnyebb keveset adagolni belőle.)

A hozzávalók összeállítása kb. 10 perc. Ezután a kenyérsütő gép dagasztóját használom. Akinek nincs gépe, vagy szereti inkább kézzel dagasztani úgy is jó.  A gépi dagasztással kb. 20 perc alatt lesz jó a tészta. A dagasztás közben egy ruganyos kis buci kell, hogy összálljon. Ha túl híg, laza, ragacsos akkor még kell hozzá liszt. Nagyon kevés liszt is drámaian változtat a tészta állagán, szóval csak óvatosan és fokozatosan adagoljuk! Hasonlóképpen ha túlságosan morzsalékos a tészta, akkor egy kis víztől megjavul. Itt egy rövid videó hogyan kell kinéznie a dagasztás végén:

Ezután kiveszem a dagasztóból és pihenni hagyom egy tálban.

Kb. 30 percig hagyom kelni. Ezalatt a duplájára dagad:

Ezt a tésztát egy meglisztezett deszkán jól át kell gyúrni. Lisztet addig kell szórni rá, amíg már nem ragad a deszkához (és a kezünkhöz se). Lehet hajtogatni, nyomkodni, nyújtani, ami tetszik. Ez újabb 10 perc. A végén 6 db kis gombócot formázok belőle és sűtőpapírral bélelt tepsire teszem:

Megint pihenni hagyom kb. 20 percig. Tovább kel a tészta, látszik mennyivel nagyobbak lettek:

Ezeket most a tetjükön X-alakban bevágom. Én ollóval szoktam, mert ha rányomnám a kést lelapulnának a bucik. Bevágni azért kell, mert sütés közben tovább dagad és szebb ha felül nyílik ki, mintha az oldala vagy az alja reped el. Végül bekenem sózott tojássárgájával:

Előmelegített légkeveréses sütőben 160 fokon kb. 30 perc alatt készre sül. A sütő aljába szoktam tenni kb. 1 liter forró vizet egy tálban, hogy párás legyen a levegő, így szebben sül a kenyér.

A végén rácsra szedem és ott hagyom kihűlni, hogy ne izzadjon be és ne ázzon el az alja.

Magában is nagyon finom, de vajjal, vagy olivaolajba mártogatva még jobb. Pármai sonkával és borral is remek lehet (kékfrankos, egri bikavér).

Házi kenyér

Öt-hat év kenyérsütés után kezdek rájönni hogy is lenne ez jó. Ime a legutóbbi sikeres próbálkozásom:

• 400 g fehér liszt
• 100 g rozsliszt
• 150 g kovász
• 10 g só
• 1 kiskanál sikér
• 1 kiskanál cukor
• 300 ml víz
• lenmag, szezámmag, stb ízlés szerint...

A kovászt előre el kell készíteni (liszt + víz). Három nap után már szépen erjed, minden nap etetni kell egy kis liszttel és vízzel, hogy "életben" maradjon.

FIGYELEM! Élesztő nem kell a kenyérbe, a kovász teszi a dolgát...

Kenyérsütő gépben kezdem el a tésztát, de ha van dagasztógép az is jó. Mindegy milyen program fut, mert a 30 perc dagasztás után leállítom a gépet és egy tálba teszem a tésztát. Meleg helyen 8-9 órát kelesztem. (Érdemes lefekvés előtt csinálni és akkor reggelre szépen megkel). A megkelt lyukacsos tésztát még egyszer átgyúrom kicsit, megformázom és egy sütőformába teszem. Itt újabb 1-2 óra kell neki amíg szépen felemelkedik, aztán megspriccelem vízzel és mehet a 220 fokos előmelegített sütőbe. A sütő aljába kis edénybe vizet rakok, a párás sütőben ropogósabbra sül a kenyér. Kb. 40 perc után jó. Kiveszem, rácsra teszem, hogz ne izzadjon be, vízzel spriccelem újra és megvárom amíg kihűl és frissen ropog. Kész!

Cheeeeeeeese!

I bake bread, I have my own sausage but for a long time I wanted to add cheese to my repertoire. Why? I don't really know - it's just fun! The tricky thing is that there are thousands of recipes and it's not easy at all to decide what do I really want?! So first I went for a "generic" method to see what it gives and next time I could deviate. Try and see! OK, let's see what do you need to make cheese:

1. Milk, preferably raw milk - unpasteurized. Heat treatment changes the structure of the calcium in the milk and makes it unsuitable for cheese making. You can still make cheese using pasteurized milk but you have to add diluted CaCl_{2 .} 
2. Rennet is necessary for the coagulation of the milk (see below)
3. Cheese culture (for many cheese recipes cheese culture is not necessary at all)
4. Gauze - big one and sterile
5. Thermometer, syringe, etc...

I bought 4.5 litres of raw cow milk for 3 EUR at a local dairy farm. First I needed to heat it up to 32 degrees Celsius which is the ideal temperature for the coagulation to begin...

 Next step is to add the rennet. To do that I needed a very small syringe. 1 ml of rennet is enough for 2 litres of milk (depends on the type of the rennet, check the manual!). I added 2 ml of rennet and 1 g of Choozit cheese culture  and then waited 30 minutes. Normally the coagulation should be ready after 30 minutes but for me nothing has happened so I added another 1 ml of rennet. One has to be careful because too much rennet makes the cheese taste bitter. Maybe I made a mistake to put the rennet and the cheese culture into the milk at the same time. I have read afterwards that one should wait 30 to 60 minutes after the cheese culture is added and then comes the rennet. But to be honest I've read the opposite of that too...

Finally after more than 1 hour it started to look nice:

After that I cut the solidified milk so that the whey (lactic acid) would be more easily separated. The size of the cuttings are also determining the structure of the cheese but I don't know exactly how? I guess 1x1 cm should be OK...

Now I filtered it through the gauze and let it drip for 2 hours. Meanwhile I prepared a 25% salt dilution with the leftover whey (1 litres of whey + 250 g salt)...

After 2 hours of dripping I put it (together with the gauze) into the salt bath for 3 hours. Then came the press (3kg) for 8 hours. Unfortunately I don't have a professional cheese press so I used a wooden plate and some heavy bottles filled with water. And finally this is how it looked after the press:

Next step is the aging and that's the most difficult to do at home. One should find a place where the temperature is 10-15 degrees Celsius and the humidity is 90% at the beginning but then it should be decreased (it also depends on the recipe). The cheese has to be turned regularly (every day, every 3rd day it depends...) and it has to be lubricated with a salty dilution. Ideally that would kill off the unwanted bacteria and mildow and that creates a hard crust on the cheese. So far I put it into a fridge. It's 9 degrees Celsius there and the humidity I don't know. I will do that salty bath every second day and then I don't know... wait and see!

Túrós pogácsa

Zajlik a foci vb, patakokban folyik a sör és kell valami sós rágcsálnivaló. Itt jön képbe az ősklasszikus: a pogácsa! Túrós vs. tepertős kérdésben nem szeretnék most állást foglalni - mindkettő finom és itt Brüsszelben egyformán nehéz ügy mindkettő, mivel se szalonnát se túrót nem egyszerű szerezni. A lengyel boltban "twaróg" néven 3 EUR körül lehet 250g túrót kapni, ha éppen van nekik.

A pogácsa hozzávalókat könnyű megjegyezni, mert egyenlő mennyiségű margarin, liszt és túró kell hozzá. Én 250 grammal dolgoztam, bár túróból kicsit többet raktam, volt az 350 gramm is, de nem kell annyira precíznek lenni, úgyis összeáll belőle valami. A macerás része a margarin elmorzsolgatása a liszttel. Ez mindenképpen szar meló, de ha nem hideg a margarin, akkor nagyon szar. Ezért mindig csak annyi margarint veszek ki a hűtőből amit éppen morzsolok. Kb. 45 perc alatt össze lehet morzsolni a liszttel a 250g margarint. (Ha valakinek van tuti jó módszere please commentbe...) A túrót jól összetöröm és brutálisan megsózom, majd belegyúrom a tésztába. Egy-két nagy marék reszelt parmezánt is dobhatunk hozzá - jót tesz neki. Kb. 10 gramm élesztőt is futtatok fél deci langyos cukros tejben és ezt is belegyúrom. Hagyom pihenni 1-2 órát aztán kinyújtom és kétszer félbehajtom, újra nyújtom, hajtogatom. Ezt ismétlem úgy 4-5x aztán az utolsó hajtogatás után már nem nyújtom, hanem alufóliába tekerem (hogy ne száradjon meg a széle) és a hűtőben pihentetem egy éjszakán át. (Ha gyors pogácsa kell ezt ki is lehet hagyni.) Másnap kinyújtom, hajtogatom még 2-3x aztán végül kb. 1cm vékonyra nyújtom. (Inkább vékonyabb legyen, mint vastagabb, mert a sütőben nagyon fel tud jönni.) Végül késsel kockásra vagdalom a tetejét, tojással megkenem, reszelt sajtot szórok rá és 200 fokos sütőben sütőpapíron kb. 15 perc alatt készre sütöm.

Aztán csapolok magamnak egy pohár Hoegaardent és leülök meccset nézni...

Házi füstölt csípős kolbász

Mottó: Jó kolbászt vásárolni nem lehet. A kolbászt készíteni kell.

A mottó indoklásaként álljon itt egy idézet egy élelmiszeripari tankönyvből:
Kolbász: Nyersanyaga hasonló a felvágottakéhoz, de olcsóbb húsrészeket tartalmaz, erősebben fűszerezett, és nem annyira finomra aprított.

Hát ez elég siralmasan hangzik. Nézzük mit tehetünk ha mégis jó kolbászt akarunk enni!?

Szükségünk lesz egy jó hentesre akinél nagy tételben tudunk vásárolni szép húst, tokaszalonnát és disznóbelet. Ezután keresni kell egy füstölőt. (Faluhelyen a kocsmában megmondják hol van a legközelebbi.) Ez az egyik legfontosabb hozzávalója a jó kolbásznak. A füst aromát ad és tartósítja a húst. Ez a része roppant érdekes ezért beidézek ide néhány részletet Mannerberger és Mirkin tanulmányából:

"A füstölés az élelmiszertermékek legrégibb tartósítási módja, mely azon alapul, hogy a fa tökéletlen elégése során antiszeptikus hatású illó vegyületek képzõdnek. A füstölt áru eltarthatóságát egyrészt a füstanyagok (gyanták, fenolok, formaldehid, kreozol stb.) és az ezzel egy idõben bekövetkezõ vízveszteség biztosítja."
[...]
"A vizsgálatok azt mutatják, hogy a fenol felhalmozódás a legerõsebb az elsõ 24 órában, a következõ napokban a kolbászba való behatolásuk lassul, mert csökken az anyagok koncentráció különbsége a környezõ közegben és a termékben. Azonkívül látható, hogy minél magasabbra van elhelyezve a kolbász, annál kevesebb fenolt tartalmaz."
[...]
"Több kutató megállapította a füstben levõ formaldehid gõzök baktericid hatását. A formaldehid tartalom a füstben 1.3-2 g/m³ sûrû füstre számítva. A füst egynémely más összetevõje is: bizonyos savak, fenolok és gyanták, ugyanolyan baktericid hatásúak, mint a formaldehid.

• Szárazhideg füstölésnek azt a módszert nevezik, amikor az árut körülvevõ füstgáz + levegõelegy hõmérséklete legfeljebb 22 Cº;
• Szárazforró füstölésen 22 Cº-nál magasabb hõmérsékleten való füstölést értünk; végül
• Nedves füstölésnek azt nevezzük, ha az árut különbözõ oldatokkal itatjuk át, melyeknek szaga és füstölési hatása azonos az árura ható füstgázok szagával, illetve hatásával. 

Hideg füstöléskor a hússzövetekben erõs szerkezetváltozás nem megy végbe. A hideg füstölés hatása abban áll, hogy a húsáru kiszárad, ennek következtében megnövekszik a sótartalma és a húsban, a füstölõanyagok alkatrészei (fenolok, aldehidek stb.) felhalmozódnak. A zsír nem olvad meg. A forró füstölésnél a kiszáradás jóval lassabb ütemben megy végbe, mivel a felületen a megalvadt fehérjékbõl kéreg képzõdik."


Látjuk tehát milyen fontos és érdekes a füstölés, és most e kis élelmiszertechnológiai kitekintés után térjünk vissza a kolbászunkhoz...

Azt gondolom mondanom sem kell, hogy nem vehetünk darált húst, hiszen annak a minőségét nem tudjuk ellenőrizni, de ami még nagyobb baj, hogy a zsírtartalmát sem. Nekünk körülbelül 75%-25% hús-szalonna aránnyal kell dolgoznunk. Ha túl sok a hús akkor nagyon száraz lesz a kolbász és persze a túl zsírosat se szeretjük. A hús se mindegy milyen. A comb jó minőségű, homogén hús de nagyon száraz, ezért én dagadóval keverem. Akármilyen kedves is a hentesünk nem fog nekünk 40 kiló húst felkockázni és ledarálni, ez a feladat ránk vár, ezért célszerű beszerezni egy húsdaráló gépet ha még nincs otthon. (kb. 30e forintos kategória).

Nézzük akkor a hozzávalókat kb. 50 kg kolbászhúshoz:

• 12 kg sertéscomb
• 24 kg sertés dagadó
• 12 kg ipari szalonna (has és toka)
• 1 kg tengeri só
• 40 dkg őrölt erős paprika
• 40 dkg őrölt édes paprika
• 10 dkg őrölt chilli paprika
• 60 dkg fokhagyma
• 10 dkg őrölt köménymag
• 20 dkg őrölt bors
• 10 g kakukkfű
• 60 m vékonybél 

Maga a kolbászkészítés három fázisra osztható:

1. Húsdarálás
2. Fűszerezés
3. Töltés

1. Húsdarálás

Darálás előtt fel kell kockázni a húst és a szalonnát, meg kell pucolni a fokhagymát. Ez négy embernek kb. 2 órás munka.

 A nagyobb inas részeket ki kell vágni a húsból, ha nem akarjuk hogy a csimbókok később a fogunk közé szoruljanak. A fokhagymát érdemes a hússal együtt darálni, így jobban eloszlik és különben sem akarunk 60 dkg fokhagymát fokhagymanyomóval préselni, ugye? Tehát felváltva dobáljuk a darálóba a comb, dagadó, szalonna és fokhagyma darabokat és a végén lesz egy szép nagy kupac darált alaphúsunk, amit be kell fűszerezni.

2. Fűszerezés

Ha van dagasztógépünk keverőtállal amibe belefér 45 kg hús, akkor az a legjobb, de ha nincs akkor kézzel kell csinálnunk a fűszerezést. Kell egy jó nagy tiszta munkafelület ahol vékonyan szétterítjük a húst, rászórjuk a fűszerek felét, alaposan átgyúrjuk majd ismét szétterítjük, jön a fűszer másik fele és ismét eldolgozzuk. Igy biztosan egyenletesen kerül minden mindenhova. (Mi ezt kétszer csináltuk a csípős és a nem csipős változathoz. A hozzávalóknál szereplő erős és édes őrölt paprikát tehát nem kevertük össze.)

3. Töltés

A töltéshez ismét szükség lesz a húsdarálóra, amihez remélhetőleg adtak kolbásztöltő csövet. Ilyenkor a kések már nincsenek a gépben, csak a csőre van szükségünk. A beleket érdemes beáztatni majd kb. egyforma (1-1.5 méteres) darabokra vágni, a végét elkötni, felhúzni a csőre és indulhat a töltés. Előzőleg érdemes kis gombócokat formálnunk a húsból, hogy folyamatosan tudjuk adagolni a gépbe. Ha megtelt a bél, a közepén el kell tekerni, hogy fel lehessen akasztani majd a füstölőre. Ha túl feszesre töltöttük vagy rossz minőségű a bél, akkor ilyenkor hajlamos kirepedni és kezdhetjük előlről. Érdemes ezért két külön helyről dupla mennyiségű belet beszerezni, annyira nem drága, de rengeteg szívást előzhetünk meg vele!!!

Végül pedig itt vannak mind betöltve és indulnak a füstölőbe. Kora reggeli bevásárlással és 4 emberrel számolva éjfélig be lehet fejezni a munkát...

A füstölés szigorúan zárt ajtók mögött zajlik. Három nap múlva lesz kész majd hűvös kamrában érdemes még legalább 1 hónapig szikkasztani.

Friture d'eperlan - Sült viaszlazac

Tisztázzuk először mi az a viaszlazac (Osmerus eperlanus)! A wiki szócikk szerint a bűzöslazacfélék családjába tartozik, ami nem hangzik túl jól, lássuk be, de valójában semmi rossz szaga nincs. A mélyhűtött holmik között találtam rá és megtetszett a csomag. Fél kiló 2-3 centis, fél kisujjnyi vékony halacska aludta fagyba merevedett álmát és néztek a semmibe kis fekete gomb szemeikkel. Haza kellett vinnem őket. Sok gond nem volt velük, langyos vízben kiolvasztottam őket (a hibernálás alaposan megviselte őket, egy sem kezdett el úszni) aztán törlöpapíron nagyjából megszárítottam és hirtelen forró olajba dobtam őket. Két-három perc kell neki maximum és finom ropogósra sül. Sütöttem még hozzá hagymakarikákat mert az jó. Só, bors és citromlé a tetejére és kész. Fincsi ropogós, nagyon ízletes rágcsa. Akármilyen szószba lehet tunkolgatni, el tudom képzelni tzatzikivel vagy simán fokhagymás tejföllel.

Le Moissonnier

A "Le Moissonier" egy 2 Michelin csillagos étterem Kölnben. Brüsszeltől csak 2 órára van így Thomas barátom invitálására úgy döntöttünk átugrunk egy ebédre és szétnézünk Kölnben is egy kicsit. A tulajdonos és a konyha is francia, a berendezés egyszerű, de elegáns. Egyszerű fehér porcelán étkészlet, ezüst evőeszközök, kis terem kb. 10 asztallal, nagy tükrökkel. A tulajdonos és felesége készséges és nagyon barátságos emberek. Mindannyian a napi menüt kérjük, ami két előétel egy főétel és egy desszert, minden fogáshoz megfelelő bor (remek borlapjuk van elsősorban német és francia borokkal). A végén még kértünk egy sajttálat: egy hatalmas tálcáról a tulajdonos személyesen, nagy hozzáértéssel tálalta a lágyabbtól a keményebb sajtokig sorban ami megtetszett. A végén fejenként 120 euro körül volt a számla, ami ebben a kategóriában kimondottan jó ár!

Aperitifnek almabort (cider) kértem, ami remek választást volt. Azóta se sikerült olyan jó cidert találnom.


1. Ris de veau

Calf sweetbread
Borjúmirigy

A borjúmirigyről nemrég volt egy bejegyzés a Malackarajon. Zseniális előétel!

2. Loup de mer, crème, risotto et légumes
Sea bass with cream sauce, risotto and vegetables

A modern éttermi trendek megfelelően az étel sok kis tányéron külön tálalva érkezett. A rizottó kiemelkedően jól sikerült!

3. Travers de boeuf confit et rôti au feu d'enfer sur un jus demi-glace, jardinière de légumes au jus de persil, pommes Pont-Neuf et mayonnaise au citron.
(American beef short ribs 24 hours slowly braised (80 C) and hot fire roasted on demi-glace sauce, assorted vegetables with parsley juice, potatoes Pont-Neuf and lemon mayonnaise.)


Egy teljes napig sült a marhaoldalas fóliába tekerve, 80 fokon. Az eredmény leírhatatlan. Vajpuha szaftos marhahús. Soha nem ettem még ennyire jól elkészített húst. Kétségkívül a menü csúcspontja! A majonéz természetesen szintén helyben készült, a Pont-Neuf burgonyát pedig vékonyra szeletelve nyersen tálalták. Először nem is jöttem, rá, hogy nyers krumpli, wow!


A kis adagok ellenére a csokis desszert és az (elmaradhatatlan) francia sajttál talán már kicsit sok is volt a végére. Összességében egy nagyon jól kiegyensúlyozott menüt állítottak össze és minden fogáshoz remek borokat társítottak. A Le Moissonniert Nem véletlenül tartják számon Németország legjobb éttermei között!

Magdi töklevese

Sütőtököt általában sütni szokták, esetleg sütemény lehet még belőle. Mi más? Hát például leves! Kezdjük úgy, ahogy minden jó kaja kezdődik: pirítsunk olajon vöröshagymát. Aztán mehet rá a megpucolt kockára vágott sonkatök. Miközben a tök szottyad dobjunk rá reszelt fokhagymát, sót borsot bőven. Ezután jöhet a víz vagy húsleves és fedő alatt 20 percig rotyoghat. Ha puha a tök turmix vagy botmixer segítségével krémesítjük végül kis tejföllel vagy tejszínnel elkavarjuk. Tálalásnál dobhatunk rá reszelt sajtot, pirított kenyérkockát és pirított szalonnakockákat vagy ami tetszik, de magában is nagyon jó!

Köszi a tippet Magdi!

Ronél borsmártása

Ronél mutatta Dél-Afrikában ezt az egyszerű de sokoldalú mártást. Elsősorban steak mellé kínálják, de szerintem szinte bármilyen sülthöz remek! Kell hozzá jó sok (de inkább rengeteg) durvára zúzott bors. Lehet kapni csomagolva, de mozsárban is lehet játszani vele. A borsot kevés vajon kicsit megpirítom, felöntöm tejszínnel és megsózom (borsozni nem kell, hehe :). Folyamatosan kevergetve megvárom amíg besűrűsödik. Ez lehet akár 15-20 perc is, szóval türelem. A legvégén, amikor már jó sűrű, konyakot öntök hozzá, két mozdulattal elkeverem és azonnal tálalom a friss sült mellé. Mennyiségeket illetően ízlés szerint lehet variálni, de az egyszerűség kedvéért számoljunk fejenként 1 dkg borssal, 1 dl tejszínnel és 1 cl konyakkal. Vigyázzunk ne legyen nagyon vajas a sónál viszont vegyük figyelembe, hogy ne a húst sózzuk, hanem a szószt.

Korhely halászlé

A halászlét minden formájában szeretem, tésztával vagy tészta nélkül tulajdonképpen mindegy. A bajai vagy szegedi vitában nem is foglalnék állást. Itt van azonban a korhely változat, amivel először csak néhány éve találkoztam Tiszadorogmánál a halászcsárdában. A folyóparton ülve a melegben nem is lehet jobbat választani egy kellemes savanykás hallevesnél. Mivel sosem tudtam eleget enni belőle így elhatároztam, hogy megpróbálom megcsinálni. Jelentem: sikerült. Legalábbis nagyon közel járok hozzá.
A legnagyobb probléma a hal beszerzése volt. Sokáig azt gondoltam, hogy Brüsszelben bármilyen élelmiszer beszerezhető, hiszen vannak itt franciák, hollandok, németek, arabok, törökök, lengyelek, kínaiak... mindenféle nemzet konyhája. Úgy tűnik azonban, hogy az édesvízi halak vagy nem népszerűek vagy nem jutnak el ide, mert sehol nem találni. Tengeri hallal persze Dunát lehetne rekeszteni, hehe...  :) Hosszas kutakodás után végülis azt hiszem a zsidó konyhának kell köszönetet mondanom, mert ők esznek pontyot és az "ABC Vishandel" halasnál beszerezhető (Brussel, Place Sint-Katelijne). Állítólag néha harcsájuk is van. Külön kell kérni, elöl nincs kitéve, élve tárolják, gondolom úgy egyszerűbb nekik - felpucolva rájuk romlana. Olcsónak nem mondanám, élve 11 euro, felpucolva majdnem 15 euro kilója (3-4000 Ft). Élve vettem egy 3 kilós jószágot, nagyon küzdött a vödörben, aztán a zacskóban megnyugodott - átmenetileg. Az újabb roham a metróban jött rá, ahol iszonyú csapkodások közepette a három zacskóból kettőt átszakítva kiszabadult, nem kis riadalmat okozva a tisztelt utazóközönségben. Végül a metrókocsi sarkába vittem, mellé térdeltem és két kézzel a földre szorítottam, így utaztunk a Montgomery állomásig. Egy élmény volt...  :)
Nade ugorjunk egy kicsit a történetben, a korhely halászléről akartam beszélni. Tudom, jobb lenne vegyesen keszeg, harcsa, ponty stb... de a fentiek fényében, most maradjunk annyiban, hogy van egy 3 kilós pontyom, jó?
A felpucolás után három felé osztottam a halat:
1, belsőség megy a macskáknak (ikra, tej ha van menthető)
2, fej és farok 2,5 liter forró vízbe ugrik (a farok az én értelmezésemben a hal segglyukáig tart, tehát nagy)
3, a törzsét 1,5 centis patkókra vágtam és besóztam

Naszóval az alaplébe kell 2 fej karikára vágott vöröshagyma (úgyis puhára fő és szét lesz nyomkodva szóval mindegy...), 4-5 babérlevél, só, a hal feje, farka és amikor forrásban van, akkor két evőkanál törtpaprika. Egy édes és egy erős mondjuk... Amikor már leválik a halhús a csontról (kb. 45 perc múlva) akkor lehet passzírozni. Ami nem ment át a szűrőn azt még leturmixoltam és nyomkodtam egy kicsit. Minden így se fog átmenni, de nem is baj az, végülis levest csinálunk, nem főzeléket.  :)

Az alaplé átszűrése után dobtam bele két csipet morzsolt tárkonyt, egy fél citromot karikázva és egy fél pohár tejfölt 1 ek mustárral elkeverve. Ez utóbbit érdemes egy kis hallével és mixerrel simára dolgozni, hogy a tejföl ne maradjon darabos. Ugrott mellé 4 halszelet és az egész ment vissza a tűzre még egy fél órára. Közben kis  (2 ek) olajon törtpaprikát pirítottam óvatosan és ezt még bekevertem, hogy szép színe legyen. Érdemes sok citrommal tálalni, azt nagyon szereti...

24 órás leves

Fűszeres Eszter blogját "lapozgatva" találtam egy érdekes levest. OK, azt tudtam, hogy a levest lassu tűzön főzzük, de azért a másfél nap kicsit túlzásnak tűnt, de mindenképpen úgy gondoltam, hogy ezt ki kell próbálnom. Egyébként is vágytam már egy jó marhahúslevesre, hát nosza... Találtam is egy remek levesbe való 60 dekás hússzeletet velőscsonttal a közepén. Ez ment a vastagfenekű levesesfazék aljára, aztán dobáltam mellé egy karalábét kockázva, 4 répát egészben, 1 gyökeret (fehérrépát), egy zellerszárat, egy fej vöröshagymát egészben, a héjával együtt a színe miatt. Aztán még 2 babérlevél, szárított chilipaprika, egy nyolcad gyűszűnyi őrölt sáfrány, szemesbors, koriandermag és só is ment bele és az egészet felöntöttem vízzel érzés szerint. (Sacc. 2-3 liter, de ezt később 3-4 óránként kicsit utánapótoltam.) No és akkor indult a móka. Este 6-kor kezdtem, felforraltam az egészet, majd leszabályoztam a főzőlapot minimumra. Ez éppenhogy jó melegen tartotta a levest, mozgásban volt a folyadék, de nem bugyogott, nem forrt.  A fazékra fedőt tettem. Ez ilyen szellőzős fedő, van rajta kis nyilás, hogy ne legyen túlnyomás, de sok pára sem tud elszökni. Éjfél körül már puhulni kezdett a hús, kicsit sóztam, kis vizet pótoltam és aludni tértem. Másnap reggelre szépen besötétedett a leves. Ilyesmi élmény lehet egy Tokaji borászatban is, csak ott éveket kell erre várni... tehát ez a leves még gyors is!  :)

A nap hátralévő része eseménytelenül telt (a leves szempontjából), időnként kevertem rajta, kóstoltam és figyeltem ahogy egyre sötétebb és zamatosabb lesz. A hús már régen levált a csontról, a csont hófehér gyűrűként kopogott a fazék alján, a sokféle íz a levesbe olvadt, majd onnan egyesülve visszadiffundált a hozzávalókba. Este 6-kor befejezettnek ítéltem a levest, kiszedtem a húst és zöldségeket majd átszűrtem a levet. Habár gyönyörű tiszta aranyszinű volt, a húsról lefőttek kis rostok, amiket érdemes leszűrni, hogy még tisztább legyen.

Hezitáltam a grízgaluskán vagy tésztán, de végül cérnametélt lett hozzá. Segített a döntésben, hogy Belgiumban nem lehet grízt kapni, illetve én még nem láttam, és a boltos se tudta miről beszélek, pedig kinéztem a szótárból előtte (griesmeel). (Mondjuk ha van rá szó, akkor biztos lehet is kapni valahol... :)

Elkészült tehát a leves-esszencia és azt kell mondanom, hogy megérte a dolog. Teljesen más minőségi kategória lett, mint a gyors levesek. Nagyon tartalmas, nagyon ízletes, minden korty egy ízorgia. Azt hiszem rá fogok szokni erre a lassú stílusra. Ha lesz rá időm...

Kacsasült hagymaszósszal

Az ötlet eredetileg a hagymaszósszal kezdődött. A hagymából szerintem csak jó dolgot lehet készíteni, ezért mikor valahol hallottam erről a szószról rögtön ki akartam próbálni. A sült kacsacsíkok remek kísérőnek tűntek hozzá. :)
Két szép nagy fej vöröshagymát karikára vágtam és olajban aranybarnára sütöttem. Az olajat leöntöttem és a helyére barna sör került (konkrétan Chimay Bleue, de valószínűleg más is jó) valamint kis só, bors és 1 ek barna cukor. Ez még kis lángon rotyoghat kb. 20 percet, a sört utána lehet pótolni, hogy kellemes szószos sűrűségű legyen.
A kacsaszeleteket csak hirtelen kisütöttem, kis frissen őrölt borsot szórtam rá. Endíviasalátával és főtt krumplival tálaltam.
Egy 2005-ös dél-afrikai Little River Shiraz jó választásnak tűnt hozzá. A Shiraz tipikusan testes, feketeborsos, csokoládés aromája jól illik a fűszeres kacsához a kicsit édeskés hagymaszósszal.

Sushi

A sushi nem is olyan bonyolult dolog, mint először tűnik. Illetve amiről most beszélek, az a maki, az algatekercsbe göngyölt rizs. Kell hozzá jó ragadósra főzött sushi-rizs, sushi ecet, friss hal, avokádó, uborka, szójaszósz wasabi ízlés szerint. A legfontosabb a jó minőségű alapanyag...

Fincsi reggeli

A fekete kenyér rostokban gazdag és finom is, persze nem szabad rá úgy gondolni, mintha kenyeret ennénk. A magyar fogalmak szerint ugyanis nem sok köze van a kenyérhez. Finn kollégám viszont például azt nem érti, hogy azt a fehér kenyeret hogy lehet megenni? Nem is eszi, hanem mélyhűtőben tárolja a finn fekete kenyeret.

Ez itt most nem finn kenyér, hanem talán német, de a német kollégám is a német kenyérre esküszik, mi magyarok meg a friss ropogós héjú fehér kenyérre gondolunk kenyérként.. így megy ez. Naszóval fekete kenyér, rajta házi vaj, kis só, rajta füstölt lazacfilé. Állítólag a norvég a tuti, de nagyon rosszat szerintem nem lehet venni, szóval kb. mindegy. Kis újhagyma meg kapor a tetején, frissen facsart narancslé, elég ütős reggeli...

Gorgonzolás olasz tésztasaláta

Szerintem bármilyen apró salátának való tésztából jó, most éppen Fideuá tésztát használtam. Valami hihetetlen jófajta cseppfolyós gorgonzolát sikerült vennem, olyasmi állagú volt, mint a kempingsajt, talán még lágyabb és persze az íze az igazi gorgonzola... jajj!! Szóval tejszínnel és friss petrezselyemmel (olasz import ez is! :o) símára kevertem a sajtot. A főtt tésztára kevés toszkánai olivaolajat locsoltam, aztán rá a szósz és az apróra vágott snidling. Sikerült szereznem rokforttal töltött olajbogyót, ami tökéletesen passzol hozzá. Hidegen tálalva előételnek tudom ajánlani...

Kördés vala az szakácskönyvekrűl és egyéb konyhai kütyükrűl

Hozzám is eljutott a konyhás blog-körkérdés-láncolat Mamma jóvoltából.

1. Hány szakácskönyved van?
Legutóbbi könyvvásárra már úgy indultunk, hogy szakácskönyvet nem! :) Szerencsére sikerült betartani. Egyébként nincs olyan sok, szerintem 20 körül, de jellemzően nem szakácskönyvből főzök, hanem magamtól ami eszembe jut. Nem is emlékszem főztem-e valaha kinyitott könyvből. Inkább olvasgatni szoktam csak őket, aztán valahogy beépül a tudatalattiba és legközelebb előkerül valamelyik részlet az aktuális fogásnál... szóval így. Amik vannak könyvek jellemzően tematikus dolgok, például saláták, vagy halételek. Van jó sok sajtos könyv is. Mivel francia nyelvterületen élünk van jónéhány nagy francia szakácskönyvünk, például a Curnonsky Cuisine et Vin de France. Ez például minden étel mellé bort is ajánl. De van rengeteg boros szakkönyvem, például Hugh Johnson: A világ boratlasza vagy André Domine: Bor című 10 kilós műve, bár ezt ritkán forgatom, mert nem bírom leemelni a polcról...

2. Melyik a 3 legkedvesebb szakácskönyved?
Egy sincs, bár a Lajos Mari féle 66 salátát szeretem, és megvan egy csomó rész a Gasztropuccsból, TV Paprikáról felvéve, azokból tök jókat lehet főzni, tényleg! Azt szeretem nagyon.

3. Melyek várnak beszerzésre?
Olyat szeretnék, amiben csípős ételek vannak összegyűjtve, de ilyet még nem láttam. Elképesztő mennyiségű erős paprikát és borsot bírok megenni és szeretem is használni ezeket mindenféle ételekhez. :)

4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
Először is egy jó sütő kellene. Kellene egy gyümölcscentrifuga, hogy mindenféle zöldségleveket facsarjak vele. Kellene egy olajsütő is, sültkrumplihoz, sörtésztás dolgokhoz jól jönne. Húsdaráló is fontos, a bolti darált hús ritkán jó. Kellene egy nagy agyagedény is, amiben Marrakeshben főzik az arab cuccokat, az a kúpos fajta...

5. Melyek a kedvenc fűszereid?
Erős paprika! Chili! Habanero például. Színes borsok. Borókabogyó, rukola, bazsalikom De minden friss zöldfűszer, frissen virágládából remek. Snidling! Kakukkfüvet viszont nem szeretem...

6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?
Mindig mást... :) Ha van "Séf ajánlata" azon elgondolkodom. Valószínűleg azért ajánlják, mert van belőle a konyhán és nem a mélyhűtőből kell kivadászni a hozzávalókat. De persze nagyban függ az étteremtől presztizsétől is. Igyekszem olyat választani, amiről el tudom képzelni, hogy helyben frissen és jól meg tudják csinálni.

Francia hagymaleves

Hideg téli estéken nincs is jobb annál, mint elszürcsölgetni egy kis hagymalevest. Pikk-pakk kész is van. 3 nagyobbacska vhagymát kell csíkokra vágni és vajon megfonnyasztani, aztán egy kis lisztet és zsemlemorzsát szórni rá és pirítani még kicsit, aztán felönteni 1 liter kockalevessel vagy mással. Ez rotyoghat egy negyed órát. Közben 2 tojássárgát elkevergetünk sóval, borssal, szerecsendióval, meg a főtt hagymák felével, összeturmixolva. Aztán ez megy vissza a fazékba, rottyan egyet és kész. Reszlet sajt, fokhagymás pirítós miegymás, kell mondanom milyen jó?

Fokhagyma-krém leves, kettő

Azért kettő, mert mindenből kettő kell bele.

• 2 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy fej fokhagyma
• 2 ek zsemlemorzsa
• 2 húsleveskocka
• 2 ek tejföl
• 2 ek vaj
  
• 2 x 0,5dl tejszín :)
• 2x 5dl víz :)
  
• 2x fél tojás :)
  

Najó, kicsit csaltam, de így egyszerűbb megjegyezni. Hagymákat össze kell aprítani, vajon megpirítani a zsemlemorzsával együtt és felönteni a húslevessel, majd össze kell turmixolni alaposan. A tojást tejföllel és tejszínnel elkevertem és besűrítettem vele a turmixot. Kettőt rottyant :) és kész. Reszelt sajttal és pirított kenyérkockával cool. Fotó nincs. Fehér massza az egész, de nagyon jó!!!

Spenót variációk - Thai tésztasaláta

Nem tudom mondtam-e már mennyire király a friss spenótlevél? Roppanós, húsos, finom... nyamm! A legjobb persze, hogy itt minden évszakban lehet kapni mindenhol. Otthon tavaszra már mindig nagyon kiéheztem valami zöldre. Naszóval a spenót nyersen, frissen a legjobb! Itt van például ez a saláta: olivaolajon megpirítok 3-4 nagyobb gerezd zúzott fokhagymát. Nem túl nagy lángon és nem túl hosszú ideig. Mehet bele rögtön a fokhagymával együtt egy nagy adag friss erőspaprika. Ha megpirult kicsit, akkor 4-5 ek szójaszósz kell még bele és egy kis apróra vágott zöldhagyma. Ennyi a szósz.
A tészta. Üvegtészta. Könnyű és egyszerű. Ázsiai boltokban mindenhol kapható. Rizsliszt és víz van csak benne. Száraz állapotban gondolom víz se, szóval tkp. rizsliszt, azaz rizs. Nahát! :o
Főzni nem is nagyon kell, csak vízbe tenni 8-10 percre. Állítólag még az is mindegy, hogy hideg vagy meleg vízbe, én azért forró sós vízbe tettem megszokásból. 3mm-es metélt volt itthon, az éppen jó is ilyesmire. Szóval tészta megpuhult, aprított spenótlevelekkel összekevertem, rá a csípős szósz, jól-jól átforgattam és kész!

Strucc

A strucc futómadár, amely két és fél méternél magasabb is lehet, tömege elérheti a 180 kg-ot, és bár nem repül, a 72 km/h futósebességet is elérheti. Na a miénket mégis elkapta valaki, mert a tányérban végezte. A strucchúsról sok érdekes dolgot lehet hallani, például:

• "Vizsgálatok során mind a 60, 66 és 75 C-on végzett főzés alkalmával azt tapasztalták, hogy a Warner -Bratzler-shear érték érték kisebb volt, mint 0,05. Ennek oka a strucchúsban található kedvező fibrinogén /thrombin, algin/ calcium-lactate, phospahate/NaCl hányados. Magyarul ez azt jelenti, hogy a strucchús porhanyóssága, omlóssága mérhetően bizonyítható."
• "Fogyasztása feltétlenül javasolt várandós, szoptatós édesanyáknak, gyerekeknek (magas vas és fehérjetartalom), diétázóknak, sportolóknak, szív- és érrendszeri betegségekben, magas vérnyomásban szenvedőknek (alacsony zsír, koleszterin-tartalom). Emésztési zavarokkal, gyomor- és bélpanaszokkal küszködő embereknek, könnyű emészthetősége miatt feltétlenül javasolt."
• "A strucchús a legkülönbözőbb elkészítési módszerek után is megőrzi azt a semmivel össze nem téveszthető tulajdonságát, hogy az elfogyasztása, rágása közben észrevehetően szaftosabbnak, lédúsabbnak, teltebbnek, teljesebbnek, "kerekebbnek" tűnik."

Natessék. Egyébként ez tényleg igaz. Vörös hús, marhahúshoz hasonló szerkezetű, de mégis sokkal puhább omlósabb. Az íze pedig szarvashúsra hasonlít, de nekem a máj íze is eszembe jutott. Nagyon kellemes! Az egyik legjobb húsféle azt kell mondanom!

A recept egyszerű. A hússzeleteket besóztam, borsoztam kicsit, majd vajon hirtelen megsütögettem, aztán a saját levével még fedő alatt főztem kicsit. Félretettem a húsokat, a szaftot felöntöttem 1-1 dl tejszínnel és portóival, rottyantottam rajta és visszatettem a húsokat is még 10 percre. Köretnek olivában sült cukkini szeleteket és főtt krumplit tálaltam.

Pecsenyekakas fenyves gyümölcseivel

Nem kacsa! Kakas! Komolyan! Én még ilyet nem láttam. Az eredeti recept szerint fürj kellett volna, de mivel fogalmam sincs hogy van a fürj franciául vagy hollandul, ezért a legkisebb madarat választottam a polcról. Hollandul "braadhaant" a neve, azaz pecsenyekakas. Icipici az egész jószág, a combja olyan hosszú, mint a mutatóujjam. Naszóval ez lett a fürj helyett. A recept meglehetősen egyszerű, csak sokat kell pepecselni vele.

1. Meg kell pirítani egy marék fenyőmagot aranyszínűre.
2. Kell 10-15db sültgesztenye
3. 1db echalot hagyma vajon megpirítva

Mindent apróra kell vágni és összekeverni tejbe áztatott kinyomkodott zsemlével, egy tojással, sóval, borssal és friss petrezselyemmel. A kakast közben bedörzsöltem sóval és provance-i fűszerkeverékkel, aztán belenyomkodtam a fenti masszát, betekertem néhány szelet pármai sonkával, de vastagabb bacon talán még jobb. Aztán kis olivaolajjal locsoltam és betettem a sütőbe kb. 1 órára, 20 percenként locsolgatva.

Amíg sült csináltam hozzá cranberry szószt. Fogalmam sincs mi a cranberry magyarul, szótár szerint tőzegáfonya, vagy vörös áfonya. Hát áfonyához sok köze nincs szerintem, piros színű, lémentes, kicsit kesernyés ízű bogyó. Mint megtudtam az USA-ban a hálaadás pulyka mellé kötelező ezért ott termesztik nagy mennyiségben:


Naszóval ez a cranberry. A szósz egyszerű, 2,5 dl vízben fel kell oldani 15dkg cukrot. Nekem csak barnacukrom volt, az is jó, aztán beledobni 34dkg bogyót (ennyi volt a zacskóban :) és forralni 10-15 percig vagy amíg kellemesen besűrűsödik. Allítólag melegen és hidegen is jó, én inkább lehűtöttem és úgy...
Még burgonyakrokett kellett volna hozzá, de este 9-kor már semmi kedvem nem volt plusz körettel vacakolni, krokett amúgy is durva. Íme a jószág hosszában félbevágva:


Egy 2004-es burgundit bontottunk hozzá. Ehhez a fűszeres erőteljes ízű ételhez egy kevésbé erős, karakteres szőlő passzol. Egy cabernet sauvignon vagy kékoportó például szerintem durva lett volna. A pinot noir karaktere egyébként is jól passzol a cranberry szószhoz.

Vodka

Én eddig tényleg azt hittem, hogy a vodka az búzapárlat. Kiderült azonban, hogy szinte bármiből lehet vodkát csinálni, és csinálnak is sokfélét.

Húsos palacsinta

Ahogy a nevéből is következik kell hozzá valami hús meg palacsinta.
Palacsinta: 30 dkg liszt, 1 tojás, fél liter tej, kis só, 1 ek olaj, robotgép, 2 perc, sutty.

Hús az mindegy, szaftos legyen és apró. Mondjuk pörkölt apróra vágott hússal jó, de én darálthúst csináltam. Olaj, hagyma, sok paradicsom, paprika, só, bors. Kb. 10 perc alatt megvan, végén dobok rá egy marék frissen vágott petrezselymet - így friss marad az íze. Keverek még bele tejfölt és reszelt sajtot is. Belebatyuzom a palacsintába, jénaiba teszem és tejszínes, tejfölös, reszelt sajtos szósszal locsolom, aztán be a sütőbe, 15 perc és kész is van. Valószínűleg marad ki palacsinta, abba lehet lekvárt és nutellát tölteni és jó lesz desszertnek. :) Nekem 12 palacsinta lett a fenti adagból, 6 sós és 6 édes.

Rozmaringos, mézes csülök

Lássuk be, hogy kevés finomabb húsféle van a világon, mint a csülök. Szaftos, ízletes, egyszerűen beszerezhető és elkészíthető. Nyamiiiii! Sütés előtti este jól megszúrkáltam a csülköt és belenyomkodtam 6-7 gerezd fokhagymát, kis sót, meg rozmaringot. Belecsavartam egy alufóliába, locsoltam rá olivaolajat, mézet, fehérbort és dobáltam még bele egy marék frissen vágott bazsalikomot is, aztán pihent fél napot a hűtőben. Másnap ahogy volt - fóliába csavarva - beleraktam egy jénaiba, hogy véletlen se folyjon szét és be a sütőbe. 250 fok, 3 óra. Lehet, hogy nem kell 3 óra, de közben elmentünk piacra bevásárolni és így alakult, de baja nem lett tőle. A végén kinyitottam a fóliát, locsoltam még alá kis bort, tetejére mézet és visszatettem így nyitott fóliával még 30 percre, hogy ropogósra süljön, 10 percenként locsolgatva a szaftjával.

Köretnek vörös lencsét vettünk, ami nagyon király! Nincs olyan kemény hártyás héja, mint a lencsének, ezért nem kell fél napra beáztatni, gyorsabban is fő, és enni is könnyebb - puhább. Kis vajon hagymát pirítottam, aztán beleforgattam a lencsét és felöntöttem annyi vízzel ami ellepi. Forrás után pár percet rotyog és el is lehet zárni, fedő alatt párolódik és felszívja a vizet gyorsan és kész is van. Közben lehet egy kis hagymát pirítani extra köretnek. Ehhez vastag cikkekre vágtam a hagymát és kevés olajon fedő alatt pároltam. Azért kell a fedő, hogy a gőzben puhuljon, fedő nélkül inkább megsül. 2-3 perc után le lehet venni a fedőt és kicsit megpirítani a fonyasztott hagymát és mehet is melegen a csülök és lencse mellé. Így:

Nyelvhal

Sole, magyarul nyelvhal. Nagyon jópofa lapos hal. Alig 1-1,5 centi vastag az egész és az összes belsőség rögtön a feje mögött van, azt le kell vágni és a többi hófehér hús. Egy nagy gerinc van középen, ami leválik a húsról, egyébként szálkamentes és a vékonysága miatt pillanatok alatt megsül. Egy kis sóval és halfűszerrel szoktam megszórni, aztán olivaolajban mindkét oldalát kb. 3 percig sütöm és kész. Köretnek tojásos basmati rizst és szójacsírát találtam ki, amit a sütőolajjal kicsit meglocsolgattunk. Pikk-pakk.

Muszaka

Muszakát csinálni nem nehéz, csak nagyon macerás. Hatalmas disznóól lesz a konyhában, ha mindent jól csinál az ember, hehe. :) Jobbra egy kis ízelítő látható ebből.
A muszaka tulajdonképpen rakott padlizsán, tehát célszerű a hozzávalók alapján tagolni a munkafolyamatot. A padlizsánnal kell kezdeni, mert pucolás, karikázás sózás után állnia kell egy órát amíg barna levet izzad és nem lesz keserű, aztán papírtörlővel megtörölgetni. Miközben pihen hagymán piríthatjuk a darált bárányhúst. Ha nincs bárány, akkor persze bármi más is megteszi... Fűszer: só, bors, fokhagyma, provance-i zöldfűszerkeverék, szerecsendió és fahéj. Ja meg persze erőspaprika. Mi így szeretjük, de persze lehet variálni. A fahéj megdöbbentő, de nagyon jót tesz neki. Miközben egy másik edényben forr kb. 6 krumpli bedobunk melléjük kb. 6 paradicsomot 2 percre és utána megpucoljuk, aprítjuk és a húshoz adjuk.

Ja igen, darálthúsból kb. fél kiló, padlizsánból 3-4 nagyobb kell, ebből 4 nagy adag lesz a végén. A szárazra törölt padlizsán- karikákat kis olivaolajon meg kell sütögetni, hogy picit megszottyanjanak. Aztán serpenyőbe rétegezni a padlizsánt, a krumplit, reszelt sajt nem rontja el, az minden kajába jó. Ha van juhsajt az a legtutibb, fűszeres feta kocka is jó megoldás lehet, sőt ha van akkor olajban eltett szárított paradicsomot is tennék bele. Na erre még rá a paradicsomos hús és a végén a besamel mártás, hogy szaftosabb legyen. Ja igen, közben valamikor besamelt is csinálni kell. Hehe. De az könnyű. 5dkg vaj vagy margarin, 2 ek liszt 1 percre, 2 dl tej, só, bors, szerecsendió, kicsit besűrűsödik és kész! Na ez az egész megy a sütőbe bő fél órára - azalatt van idő mosogatni, hehe... :)

Az elkészült muszakáról nincs fotó, de el tudom mondani milyen. Szottyadt padlizsán, krumpli és darálthús tocsog gyanús színű szmötyiben. Nem túl fotogén, viszont döbbenetesen finom!!! :)

Spagetti rákhússal

Eredetileg 3 tarisznyarákot akartunk venni, mert múlt héten akciózták őket 3db 3€, de sajnos most nem akciósan se volt egy se. Igy aztán fél kiló garnélarák lett a vége, ami tisztán a hús mennyiségét tekintve kb. ugyanúgy 20dkg. (Azaz 200g, mert itt nem számolnak dekával, minden grammban megy...)
Szóval rákot sós vízben sacc negyed óráig kell főzni, aztán egyesével megpucolgatni, a rákhúst pedig icipicire aprítani. Ez mindennel együtt közel egy órás szórakozás, de talán sietve 40 perc is elég, vagy 41...
Kis olivaolajon friss chilipaprikát pirítunk, rá 3-4 nagy gerezd zúzott fokhagyma, majd rá a rákhús, kis reszelt citromhéj meg 2-3 ek citromlé. Lehet, hogy sót és borsot is raktam rá, de őszintén már fogalmam sincs. El nem rontja valószínűleg...
Ami viszont szuper-fontos az a friss petrezselyem. Jó sok, mondjuk egy nagy csokorral apróra vágva bele a cuccba, kicsit érdemes hagyni díszítéshez, különösen ha fotózni is akarjuk a végén... :) Ehhez a két személyes adaghoz kb. 25dkg spagetti kell. Célszerű igazi olasz tésztát venni, mert egy rossz tészta pikkpakk hazavágja az egész kaját. A Barilla például nagyon jó választásnak bizonyult... Al dente roppanósra főzve, hideg vízzel NEM leöblítve, olivaolajon átforgatva, majd rákos cuccal keverve tálalható. Érdemes még citromot csavarni a tetejére. Nagy szerencsénkre találtunk egy citrommal töltött olivabogyó konzervet, ami önmagában is az egyik legjobb az olivabogyó műfajban, de ezt a kaját meg egyenesen a mezoszférába emeli! (Mondhattam volna sztratoszférát, az ismertebb, viszont alacsonyabban van. :) A Föld szféráiról bővebben a Wikiben.

Ez meg itt a tarisznyarák, amit végülis nem kaptunk...

Lakto - ovo vega vacsi

Mondhatjuk azt, hogy tulajdonképpen ez egy túlbonyolított főtt tojás. :) Persze megéri bonyolítani...
Kell hozzá nényány nagyobbacska paradicsom, amit jól kifaragunk, az aljára egy kis vajat és tejfölt teszünk, sózzuk a belsejét, esetleg bazsalikomot is lehet beledobálni, aztán zutty a tojást, tetejére parmezán vagy egyéb reszelt sajt mehet. Jénaiban megsül jól, de célszerű sűrűn ellenőrizni, mert úgy jó, ha kicsit lágy marad a sárgája. Na ez nekünk nem jött össze, de majd legközelebb... :)
Friss spenótlevéllel és feta sajttal ettük, de bármi friss saláta jó lehet mellé.

Frankenstein-hal

Ez a kaja kicsit brutális... először ki kell belezni a halat, aztán ki kell műteni belőle a gerincoszlopát is, hogy beférjen a töltelék, aztán össze kell varrni a hasát és végül egészben megsütni. A tisztességes neve "Spenóttal töltött aranydurbincs" ("Dorade farcie aux épinards"), de ez túl tudományosan hangzik. :)
Az első képen már a gerinctelen durbincsokat láthatjuk, érdemes kívül-belül besózni, borsozni a halakat és pihenni hagyni egy kicsit. Amíg pihen addig 3 fej apróra vágott échalot hagymát vajon megpirítunk és rádobjuk az apróra vágott friss spenótleveleket, mondjuk olyan 15dkg-ot. Néhány perc fonnyasztás után levesszük és hozzáadunk kb. 2 nagy evőkanál tejfölt és annyi zsemlemorzsát, hogy sűrű, gyurmázható töltelék legyen belőle. A felét beletöltjük a halak hasába a másik felét félretesszük. Varrásban elég béna vagyok, de szerencsére Timi vállalta a hal hasának bevarrását. Célszerű nagy tűvel, vastag cérnával próbálkozni... :)

Ha megvan, akkor mehet a jénaiba, itt meglocsolgatjuk 2dl fehérborral és rakunk rá kis vajdarabokat, aztán mehet is a 240 fokos sütőbe (fólia nélkül). Kb. 45 perc alatt szépen megsül, célszerű 10 percenként locsolgatni a levével és a végén 5 percet grillezni, ha tud ilyet a sütő.

Amíg sül a hal elővesszük a töltelék másik felét, ütünk hozzá 1 tojást és egy kis liszttel elkeverjük, ebből lesz a spenótos galuska köretnek, illetve csináltam hozzá még egy kis endívia salátát. A friss ropogós endívia belső leveleibe feta sajt kockákat pakoltunk és meglocsoltuk egy kis vinaigrette mártással (olivaolaj, mustár, citromlé, balzsamecet).
Kis citrom mehet a végén a megsült halra is - jót tesz neki.

Az egészet egy elzászi (Pfaffenheim) rajnai rizlinggel kísértük. Igen kellemes bor, de talán egy kevésbé aromás, fanyarabb bor jobban ment volna ehhez a halhoz.



Az aranydurbincs tipikus Földközi-tengeri hal, de a Gibraltári-szorostól délre Afrika partjai mentén mindenhol megtalálható, illetve előfordul az angol partoknál is. Nemes húsa miatt kissé drága, bár közel sem megfizethetetlen (8€/kg). Apró szálkái nincsenek, a nagyobb oldalsó szálkák után nyugodtan lehet enni a húsát.