Le Moissonnier
(American beef short ribs 24 hours slowly braised (80 C) and hot fire roasted on demi-glace sauce, assorted vegetables with parsley juice, potatoes Pont-Neuf and lemon mayonnaise.)
Sütőtököt általában sütni szokták, esetleg sütemény lehet még belőle. Mi más? Hát például leves! Kezdjük úgy, ahogy minden jó kaja kezdődik: pirítsunk olajon vöröshagymát. Aztán mehet rá a megpucolt kockára vágott sonkatök. Miközben a tök szottyad dobjunk rá reszelt fokhagymát, sót borsot bőven. Ezután jöhet a víz vagy húsleves és fedő alatt 20 percig rotyoghat. Ha puha a tök turmix vagy botmixer segítségével krémesítjük végül kis tejföllel vagy tejszínnel elkavarjuk. Tálalásnál dobhatunk rá reszelt sajtot, pirított kenyérkockát és pirított szalonnakockákat vagy ami tetszik, de magában is nagyon jó!


A halászlét minden formájában szeretem, tésztával vagy tészta nélkül tulajdonképpen mindegy. A bajai vagy szegedi vitában nem is foglalnék állást. Itt van azonban a korhely változat, amivel először csak néhány éve találkoztam Tiszadorogmánál a halászcsárdában. A folyóparton ülve a melegben nem is lehet jobbat választani egy kellemes savanykás hallevesnél. Mivel sosem tudtam eleget enni belőle így elhatároztam, hogy megpróbálom megcsinálni. Jelentem: sikerült. Legalábbis nagyon közel járok hozzá.
Fűszeres Eszter blogját "lapozgatva" találtam egy érdekes levest. OK, azt tudtam, hogy a levest lassu tűzön főzzük, de azért a másfél nap kicsit túlzásnak tűnt, de mindenképpen úgy gondoltam, hogy ezt ki kell próbálnom. Egyébként is vágytam már egy jó marhahúslevesre, hát nosza... Találtam is egy remek levesbe való 60 dekás hússzeletet velőscsonttal a közepén. Ez ment a vastagfenekű levesesfazék aljára, aztán dobáltam mellé egy karalábét kockázva, 4 répát egészben, 1 gyökeret (fehérrépát), egy zellerszárat, egy fej vöröshagymát egészben, a héjával együtt a színe miatt. Aztán még 2 babérlevél, szárított chilipaprika, egy nyolcad gyűszűnyi őrölt sáfrány, szemesbors, koriandermag és só is ment bele és az egészet felöntöttem vízzel érzés szerint. (Sacc. 2-3 liter, de ezt később 3-4 óránként kicsit utánapótoltam.) No és akkor indult a móka. Este 6-kor kezdtem, felforraltam az egészet, majd leszabályoztam a főzőlapot minimumra. Ez éppenhogy jó melegen tartotta a levest, mozgásban volt a folyadék, de nem bugyogott, nem forrt. A fazékra fedőt tettem. Ez ilyen szellőzős fedő, van rajta kis nyilás, hogy ne legyen túlnyomás, de sok pára sem tud elszökni. Éjfél körül már puhulni kezdett a hús, kicsit sóztam, kis vizet pótoltam és aludni tértem. Másnap reggelre szépen besötétedett a leves. Ilyesmi élmény lehet egy Tokaji borászatban is, csak ott éveket kell erre várni... tehát ez a leves még gyors is! :)Az ötlet eredetileg a hagymaszósszal kezdődött. A hagymából szerintem csak jó dolgot lehet készíteni, ezért mikor valahol hallottam erről a szószról rögtön ki akartam próbálni. A sült kacsacsíkok remek kísérőnek tűntek hozzá. :)
A fekete kenyér rostokban gazdag és finom is, persze nem szabad rá úgy gondolni, mintha kenyeret ennénk. A magyar fogalmak szerint ugyanis nem sok köze van a kenyérhez. Finn kollégám viszont például azt nem érti, hogy azt a fehér kenyeret hogy lehet megenni? Nem is eszi, hanem mélyhűtőben tárolja a finn fekete kenyeret.


Hozzám is eljutott a konyhás blog-körkérdés-láncolat Mamma jóvoltából.
Hideg téli estéken nincs is jobb annál, mint elszürcsölgetni egy kis hagymalevest. Pikk-pakk kész is van. 3 nagyobbacska vhagymát kell csíkokra vágni és vajon megfonnyasztani, aztán egy kis lisztet és zsemlemorzsát szórni rá és pirítani még kicsit, aztán felönteni 1 liter kockalevessel vagy mással. Ez rotyoghat egy negyed órát. Közben 2 tojássárgát elkevergetünk sóval, borssal, szerecsendióval, meg a főtt hagymák felével, összeturmixolva. Aztán ez megy vissza a fazékba, rottyan egyet és kész. Reszlet sajt, fokhagymás pirítós miegymás, kell mondanom milyen jó?
Azért kettő, mert mindenből kettő kell bele.
Nem tudom mondtam-e már mennyire király a friss spenótlevél? Roppanós, húsos, finom... nyamm! A legjobb persze, hogy itt minden évszakban lehet kapni mindenhol. Otthon tavaszra már mindig nagyon kiéheztem valami zöldre. Naszóval a spenót nyersen, frissen a legjobb! Itt van például ez a saláta: olivaolajon megpirítok 3-4 nagyobb gerezd zúzott fokhagymát. Nem túl nagy lángon és nem túl hosszú ideig. Mehet bele rögtön a fokhagymával együtt egy nagy adag friss erőspaprika. Ha megpirult kicsit, akkor 4-5 ek szójaszósz kell még bele és egy kis apróra vágott zöldhagyma. Ennyi a szósz.
A strucc futómadár, amely két és fél méternél magasabb is lehet, tömege elérheti a 180 kg-ot, és bár nem repül, a 72 km/h futósebességet is elérheti. Na a miénket mégis elkapta valaki, mert a tányérban végezte. A strucchúsról sok érdekes dolgot lehet hallani, például:

Nem kacsa! Kakas! Komolyan! Én még ilyet nem láttam. Az eredeti recept szerint fürj kellett volna, de mivel fogalmam sincs hogy van a fürj franciául vagy hollandul, ezért a legkisebb madarat választottam a polcról. Hollandul "braadhaant" a neve, azaz pecsenyekakas. Icipici az egész jószág, a combja olyan hosszú, mint a mutatóujjam. Naszóval ez lett a fürj helyett. A recept meglehetősen egyszerű, csak sokat kell pepecselni vele.

Ahogy a nevéből is következik kell hozzá valami hús meg palacsinta.
Lássuk be, hogy kevés finomabb húsféle van a világon, mint a csülök. Szaftos, ízletes, egyszerűen beszerezhető és elkészíthető. Nyamiiiii! Sütés előtti este jól megszúrkáltam a csülköt és belenyomkodtam 6-7 gerezd fokhagymát, kis sót, meg rozmaringot. Belecsavartam egy alufóliába, locsoltam rá olivaolajat, mézet, fehérbort és dobáltam még bele egy marék frissen vágott bazsalikomot is, aztán pihent fél napot a hűtőben. Másnap ahogy volt - fóliába csavarva - beleraktam egy jénaiba, hogy véletlen se folyjon szét és be a sütőbe. 250 fok, 3 óra. Lehet, hogy nem kell 3 óra, de közben elmentünk piacra bevásárolni és így alakult, de baja nem lett tőle. A végén kinyitottam a fóliát, locsoltam még alá kis bort, tetejére mézet és visszatettem így nyitott fóliával még 30 percre, hogy ropogósra süljön, 10 percenként locsolgatva a szaftjával.
Sole, magyarul nyelvhal. Nagyon jópofa lapos hal. Alig 1-1,5 centi vastag az egész és az összes belsőség rögtön a feje mögött van, azt le kell vágni és a többi hófehér hús. Egy nagy gerinc van középen, ami leválik a húsról, egyébként szálkamentes és a vékonysága miatt pillanatok alatt megsül. Egy kis sóval és halfűszerrel szoktam megszórni, aztán olivaolajban mindkét oldalát kb. 3 percig sütöm és kész. Köretnek tojásos basmati rizst és szójacsírát találtam ki, amit a sütőolajjal kicsit meglocsolgattunk. Pikk-pakk.

Ja igen, darálthúsból kb. fél kiló, padlizsánból 3-4 nagyobb kell, ebből 4 nagy adag lesz a végén. A szárazra törölt padlizsán- karikákat kis olivaolajon meg kell sütögetni, hogy picit megszottyanjanak. Aztán serpenyőbe rétegezni a padlizsánt, a krumplit, reszelt sajt nem rontja el, az minden kajába jó. Ha van juhsajt az a legtutibb, fűszeres feta kocka is jó megoldás lehet, sőt ha van akkor olajban eltett szárított paradicsomot is tennék bele. Na erre még rá a paradicsomos hús és a végén a besamel mártás, hogy szaftosabb legyen. Ja igen, közben valamikor besamelt is csinálni kell. Hehe. De az könnyű. 5dkg vaj vagy margarin, 2 ek liszt 1 percre, 2 dl tej, só, bors, szerecsendió, kicsit besűrűsödik és kész! Na ez az egész megy a sütőbe bő fél órára - azalatt van idő mosogatni, hehe... :)
Eredetileg 3 tarisznyarákot akartunk venni, mert múlt héten akciózták őket 3db 3€, de sajnos most nem akciósan se volt egy se. Igy aztán fél kiló garnélarák lett a vége, ami tisztán a hús mennyiségét tekintve kb. ugyanúgy 20dkg. (Azaz 200g, mert itt nem számolnak dekával, minden grammban megy...)
Mondhatjuk azt, hogy tulajdonképpen ez egy túlbonyolított főtt tojás. :) Persze megéri bonyolítani...
Ez a kaja kicsit brutális... először ki kell belezni a halat, aztán ki kell műteni belőle a gerincoszlopát is, hogy beférjen a töltelék, aztán össze kell varrni a hasát és végül egészben megsütni. A tisztességes neve "Spenóttal töltött aranydurbincs" ("Dorade farcie aux épinards"), de ez túl tudományosan hangzik. :)
és rakunk rá kis vajdarabokat, aztán mehet is a 240 fokos sütőbe (fólia nélkül). Kb. 45 perc alatt szépen megsül, célszerű 10 percenként locsolgatni a levével és a végén 5 percet grillezni, ha tud ilyet a sütő.

Ha gyorsan kellene tipikus belga ételt mondanom, akkor a sültkrumplit mondanám. Minden nagyobb utca végén vagy téren van sültkrumpliárus. Éttermekben is bármihez hoznak sültkrumplit néha kérés nélkül is - csak úgy, de a kagylóhoz tipikusan mindig. A kagyló, amit esznek az a feketekagyló. Nem tudom másfélét is lehet-e enni - én még nem láttam. Illetve persze az osztriga, de az más kategória...

A fotós blogon leírtam / lefotóztam hogy zajlik a kagylóhússal rákászás a tengerparton és akkor azt gondoltam, hogy a rák támadja meg a kagylót, most viszont a zárt kagyló belsejében láttam viszont a kis rákocskákat. Éshát lássuk be elég fura támadó stratégia lenne ez a rákoktól, viszont rákevő kagylóról se hallottam még. Esetleg az lehet, hogy bemegy a rák, csapdába esik, de megeszi bent a kagylót és megvárja amíg magától szétnyílik a kagylóház. A szétnyílt kagyló ugyanis tutira döglött, ezért ha ilyet találunk a csomagban azt ki kell dobni, csakúgy, mint azokat, amik a főzés közben nem nyílnak ki. Itt a rák a kagylóban, ez már főzés után nyílt ki...
Egy nagy fazékbaba vizet, fehér bort és zöldségeket kell feltenni, sózni borsozni is lehet, de van tejszínes - currys változat, meg fokhagymás szószos, meg még ezer féle, én most egyszerű zöldségeset csináltam. Tehát ebbe a boros leves alapba mennek bele a kagylók és fedő alatt rotyognak 10 percet. Ha minden kagyló kinyílt akkor jó is.
Klasszikus esetben fekete fazékban tálalják a kagylót, de ilyenem sajnos nincs. Volt viszont sültkrumpli jól! :) Még Lille-ben láttuk a franciáktól, hogy úgy eszik a kagylót, hogy a legelsőt valahogy kézzel kipiszkálják, aztán a többit már ezzel a kagylóhéjjal, mint egy csipesszel lehet kiszedegetni. Azóta is így esszük. Az étkezés kezdetén rögtön feltűnik mindenkinek, hogy a kagyló a legerotikusabb állat, megtévesztően hasonlit ugyanis egy (illetve sok) puncira, ahogy belenézek a fazékba. Hihhhetetlen!!! :)))
Szerintem ez nem igazán saláta, de akkor minek nevezzem? Egy francia recept alapján van, amit nem tudtam teljesen lefordítani ezért néhány dolgot átvariáltam, az eredeti neve "Riz au thon et fruits secs à l'orientale"
Orvosi rutinvizsgálaton voltam és miközben az EKG-ra vetkőztem a falon egy érdekes plakátot láttam, élelmiszer - piramis. Ugyanilyen kép volt, mint ez itt csak franciául, néhány francia kajával kiegészítve illetve a tetején a sütirész sokkal határozottabban le volt választva a piramisról... :)
Az az érdekesség, hogy a zöldbab itt tényleg zöld - vagy inkább az, hogy otthon miért sárga??? Illetve itt lehet kapni olyan zöldborsót is, aminek nincs szeme, csak nagyon apró és igazából a hüvelyét fogyasztják, ami édes és ropogós! Wow! :)
Ebben a nagy melegben muszáj sokat inni és a napi 3 liter víz lássuk be: unalmas A gyümölcslevek túl drágák és általában cukrosak tehát marad a hideg tea vagy a sör. Most a teáról írok egy kicsit... :)


Mondhatnám azt is, hogy rizseshús, mert végülis az. Indiai és egyéb ázsiai éttermekben talalákozhatunk sokféle biryanival mindenféle húsokból. A lényeg a rizs, a hús és a sok fűszer - szerintem. Ezen belül is a legfontosabb a basmati rizs. Mást nem is nagyon használok, annyival finomabb bármi más rizsnél. Egy tojásból és tejből csinálok egy nagyon laza omlettet, erre rakom a kifőtt kihűlt rizst és serpenyőben sütöm még negyed órát, végén néhány marék szójacsírát keverek bele és megszórom galangával.



Szerencsére ugye én már előre kiokosodtam és gondoltam jól megelőzöm a bajt, ám, mint kiderült hiába vagyok okos. A toxikus hal színe, szaga, állaga ugyanolyan, mint a normális ráádasul a méreganyag hőre rezisztens, tehát sütés, főzés után ugyanúgy megmarad. Aranyos. Két biztató dolog van mégis: ez a toxikus alga jellemzően csak a karibi térség néhány koralltelepe környékén él (meg persze néhol máshol) illetve csak a nagy halakban halmozódik fel annyira, hogy veszélyes legyen. Hogy mi számít nagynak, az sajnos nem derült ki, de mondjuk a 20 inch (fél méter) már állítólag nagy. Az én halaim fele ekkorák voltak és a Karib-tenger is messze van, úgyhogy megettük. Recept híján paprikás lisztben, görög salátával jól. Semmi bajunk nem lett, bár ebben a melegben az a hideg-meleg érzékelés csere lehet, hogy jól jött volna. :)



Na ez is egy tészta, de csak látszólag hasonlít az előző túrós csuszára - valójában éppen ellentéte annak: ehhez csupa olyan dolog kell, amit otthon nehéz beszerezni. Az alap egy bazsalikomos szélesmetélt. Erre jön jó sok bazsalikomos zöld pesto és egy nagy marék pirított fenyőmag, sok-sok reszelt parmezán és fűszerolajban eltett szárított paradicsom apróra vágva. Pikkpakk kész van és iszonyat finom. A fenyőmag könnyen odaég és akkor az nem olyan finom... :p
Namost a túrós csusza azért problémás, mert se túrót, se csuszát nem lehet itt kapni. Van valami "cottage cheese" nevű dolog, ami túróra hasonlít kicsit, de sokkal hígabb, mint otthon és kis apró gömböcskék vannak benne. Kb. olyan az egész, mintha borsó méretű mozzarella sajtok uszkálnának híg tejfölben, szóval nem túró, na.